Szerintem minden pecásnak van kedvenc vize. Akiket ismerek azok mindig meg is nevezik és hangot is adnak neki. Meg van a miértje ezeknek a kötődéseknek. Helyek, élmények és még sorolhatnám. Mindannyian tudjuk miről beszélek. Akit érdekel, hogy számomra Ki az első a dobogó tetején az tartson most velem kicsit.
Vannak azok a helyek ahol az ember nemcsak kikapcsolódik, hanem teljes harmóniába átéli azt az érzést, hogy a lelke hazaért. Aki már ezt egyszer is megtapasztalta az tudja, hatalmas szerencse rátalálni erre. Engem ez, a folyóm végtelen árterében ért utol először. Soha nem fogom elfelejteni. Nem is tudnám, hiszen átélem minden alkalommal mikor visszatérek.
A semmihez sem fogható élmény beleég az ember tudatába és onnantól fogva folyamatosan vágyódik arra az emelkedett mentális és fizikai állapotra. Nem mondanám, hogy könnyű vagy álomszerű életutat tudhatok magam mögött, mégis végtelenül szerencsésnek érzem magam. Miért? Mert mióta megtaláltam a lelkem pihe- puha franciaágyát, azóta évek teltek el és alkalmam volt megtölteni hatalmas és feledhetetlen dolgokkal, amiket csak bővíteni és gyarapítani szeretnék még sok- sok éven keresztül. No, de mik is ezek a dolgok? Egyszerű élmények. Baráttokkal a természetben. Ja igen. A peca. Egy csoda, amit magadnak teremtesz.
Röviden talán annyi, hogy híd a természet a barátok és a kikapcsolódás között. Végtelen tanulás ami közben csiszolódik a lélek és jellem mellett a tudás is. Mélyülnek az ismeretek, ahogy az ember kitartóan ássa magát egyre mélyebbre ebbe a barlangba ahová a lábnyomok csak befelé vezetnek.
Hála Istennek van néhány kísérő az úton. És vannak azok akikbe az ember belebotlik HALadtában. Ők igazolják vissza számomra, hogy jó felé járok-e. Imádok emlékezni rájuk! Összeválogattam nektek néhány kedvenc tanítómesterem képét, akik valamilyen formában fordulópontot jelentettek számomra a fejlődésben.
Ő volt az első nagy balinom a Drávából. Finom pecával, kora reggel. A parton aludtam a kutyámmal. Arra ébredtem, hogy kaszabolja a küszöket. Második dobásra akasztottam meg. Beugrott a sodrásba és lekért vagy 10 méter madzagot az első kirohanásra. Párszor megdobbant a szívem mire kézbe tudtam venni.
Ezekkel az egyen méretű balinokkal kora tavasszal találkoztam. Domis, gázlós peca volt és sikerült rátalálni egy frissen leívott bandára. Sohasem fogom elfelejteni azt a szűk egy órát ami alatt nyolcan úsztak vissza kezeimből.
Nyári alacsony víznél fogott közel 70 centis( faroktőig) példány. Valószínűleg már mindent kizabált a folyásról leszakadt kisebb holtágból. Majdnem elmentem a "tócsa" mellett, de valamit éreztem a két nyégyzetméternyi hínár környékén. Ő volt az...
Pofátlanul bika hármas forma az élő vízről. Amikor először feljött akkora ramazurit csapott, hogy a nekem háttal álló cimbora (Balu) azt hitte beestem a folyóba. Előtte ecseteltem milyen jó a ráfolyás.
Kenuval a kánikulában. 60 darabig még számolgattuk a Dáviddal, aztán csak simán örömpecáztunk tovább. Nem ettek meg bármit, de mi kitaláltuk mire vágynak.
Életem domolykója. Nem tudom szavakba önteni milyen volt megfogni. Előre kinéztem a helyet ahol a halat sejtettem, de oda cserkelni nem volt egyszerű. Semmi takarás, nagyon tiszta víz, lehetetlen nagy sodrás. Hordalékfák alól támadott az 5 centis csalira. Keresztben elveszett a szájában.
Első tényleg nagy drávai süllőm. Egyébként is feledhetetlen napot koronázott meg. 240es 10-30as pecával akadt, ha egyedül vagyok nem tudom kivenni, mivel olyan helyen voltam, ahol a sodrás miatt nem tudtam magamhoz húzni.
Egy héttel később ugyanott a párja... Vele már azért lejátszottuk "face to face". Tanulva az előző heti malőrből estére szigorúbb cuccra cseréltem.
Első jaszkó csorgásból. Ő is egy új fejezetet nyitott.
Akinek a párja első befejelésével majdnem arccal rántott a folyóba, aztán bebizonyította, igenis van olyan, hogy megtép valami úgy, hogy közben csak te erőlködsz. Ő maga a 10 kilójával talán 3 perc móka lehetett. Így sem fogom soha elfelejteni.
Minél több idő telik el, annál inkább megtanulja az ember, ezt a folyót sosem lehet kiismerni. Kitartással, tisztelettel és figyelemmel kell apránként közelebb és közelebb kerülni hozzá. És a végtelen folyamat közben ahogyan mi magunk is, Ő is megállás nélkül változik. Ezért hívjuk a folyót élő víznek.
Szóval tudjátok mi nekem a Dráva? Az életem!
0 Megjegyzés